Gondok

Gondjaim akadtak az ikrek körül. Le is szögezem, hogy velük semmi gond nincs. Tündériek és még mindig úgy szeretnek mintha velük élnék. Ám az anyjukkal, Gwendolynnal annál több akad. Szokásos összeget utaltam ki számára, amiből fedeznie kéne a költségeket. Nem tudja megoldani, emiatt ott tartunk, hogy könyvelést vezet nekem. Azt is köteles felírnia, hogy két zsebkendőt vett, három szál virágot és két pár zoknit.

Ikreken kívül pedig újra vissza akar költözni Párizsba Séqoléne. Teljes mértékben támogatom, mert végre megtudna szabadulni a barátjától, aki nekem valami bájgúnárnak néz ki. Persze több van benne, csak unom, hogy a csórikám semmi érdemlegeset nem tesz a húgommal. Járnak kelnek a nagyvilágba, de sehogy sem látom megcsillanni a gyűrűs ujján azt a bizonyos kis ékszert.

Osztrák faház

Meglógtunk minden kötelezettség elől, seprűre szállva Bécs mellett lévő kis faházig repültünk. Gyerekekre Amelia régi nevelője, Dakota vigyázott aki egy jóságos nagymamának tűnik nekem. 

Két teljes napot töltöttünk el egymás társaságában. Főszerepet kapott egymás megismerése még jobban, távol minden olyantól ami megzavarhatott volna minket. Otthon hagytam a munkát, a telefont és legfőképpen az ikrek mellett lévő gondokat.

Az időjárás megengedte nekünk, hogy első este az erdőben sétálva nézzük végig a napfelkeltét. Én indítványoztam, Amelia nagy nehezen beadta a derekát, de végül rájött megérte a látványért. Na meg a velem töltött idő sem mellékes szempont. Piknik is volt később, mert reggelizni visszamentünk.

Sok minden elhangzott ezen a hétvégén, még több minden elfogyott és az érzelmek csak még tüzesebbek lettek.

Muglinak lenni egész jó

Semmi különösebb tervem nem volt a munkán kívül, de ezt hamar megváltoztatta Amelia. Amerikában kellett látogatni, én pedig kérése nélkül is szívesen elkísértem. Washingtonban szállt le a gépünk (repülőgép), ahol kocsit béreltünk. Majd nekivágtunk a város megkereséséhez, ahova mennie kellett a Forerst lánynak.

Mi sosem tudunk csendben maradni egymás mellett, ez most sem változott. Beszélgettünk, énekeltünk és legfőképp sokat nevettünk. Ám minden jónak vége szakad ahogy mondani szokták, ez is megszakadt. Bezavart az eső, az útviszonyok borzalmasak lettek. Kikötöttünk egy olyan kisvárosba ahol még a madár se jár, varázslók pedig még annyira sem. Egyetlen panziót találva vettünk ott ki szobát, természetesen, mint Mr. és Mrs. Leroy. Jó érzés volt úgy bejelentkezni, mint egy házaspár. El is hitték rólunk, mert mi ezt akartuk.

Máskor is szívesen tévedek fel, Mrs. Leroy. ;)

Megismerkedés

Ezen is túl vagyunk. Csodálatos kis angyalaim, Ingrid és Juliette megismerték a legújabb nőt az életemben, aki remélem állandó szerephez fog jutni. Ajándékokat kaptak, legtöbb ilyen női holmi. Egymást használták tükörnek, mert még uralkodik az a felfogás, hogy az ikreknek mindenből ugyan olyat. Ők ezt előszeretettel használják ki, csak éppen engem nem tudnak túl ejteni.

Gwendolyn már nem fogadta annyira jól az én Ameliámat, próbált is beégetni nála. Kínosabbnál kínosabb dolgokat mesélt el neki. Remélem ez nem fogja rontani az imázsomat. 

Igazi örökmozgók a drágáim, szükségük volt Amelia hajára, csakis szépészeti célból. Befonni tervezték, egymást túl versengve, de a végén minden volt az a hajkorona, csak éppen nem fonat. 

Hamar megunták a frizura témát, mert az én hajammal semmit se lehet kezdeni. Előkerültek a festékek, a papír és minden ami kell egy igazi Picasso alkotáshoz. Munkába én is be lettem vonva, persze kérettem magam rendesen, de valahogy nem tudok ellen állni a kicsikéimnek. Húztam magammal Ameliát is, aki élvezte a festésnek nevezett egymás összemázolását.

Örülök, hogy végre megismerték azt aki a szívem választottja.

Megbeszélések hada

Szépen lassan úgy néz ki, hogy a Vogue az én kezembe kerül a fogadás beteljesedése előtt. Aminek örülök, mert még több pénz áll a házhoz, de annak már kevésbé, hogy minden második nap franciául társalgok valami nőcskével aki próbál elcsábítani. Természetesen semmire se vagyok vevő, mert minden rendben van köztünk. 

Ez a kép a legutolsó találkozón készülhetett mivel nem éppen vagyok valami friss, ápolt. De azért próbálom eladni magam úgy, mint én vagyok a nagykutya. Aki ugat és harap ha valaki megzavarja a portája nyugalmát.

Macskabagoly utcza 55.

Végre valahára már van otthonom. És nem kell tovább a szálloda eléggé poros szobáit élveznem. Amúgy az alapjai elég régiek, felújitásra szorultak azért voltam olyan sokat a hotel vendége. De megérte, mert mindenki kapott benne szobát! Az ikrektől elkezdve a nevelőnőig, mindenkinek van egy kis zuga amibe nyugodtan elvonulhat. Főleg én, mert a legfelső szobában van az irodám, ahova csakis nekem van kulcsom.

Lényegében csak ennyit akartam a házamról, ami most már teljes pompájában az enyém.

Gergő

Szóval ő lenne Lasch Gergely, aki úgy mond Bogolyfalva árvája. Valamelyik nap ismertem meg őt, az étteremben kávézva, próbáltam kipihenni a sok munkát. Beszélgetni kezdtünk, elmondta az életét. Szülei autóbalesetben hunytak el, a nagymamája rákban. Tőle kapta meg a vonat jegyet ami elhozta idáig. Éjszakára pedig a valami kísértetek járta házban akart menedéket keresni magának mikor megtalálta az első nevelő anyja, Loveday L. O. Alvar. Közben nevelő apja is került Benjamin L. Krise személyében, aki valamilyen módon rokon a Rellont vezető Flaviu professzorasszonnyal. Majd megszületett a fentebb említett két személy közös gyereke, Daniel. Az anya pedig a terhesség utáni depresszióban öngyilkos lett. Most pedig a kis boszorkányomnál él nagy vidáman, aztán majd ki tudja, talán éppen az én fiam lesz egyszer.

Villámlátogatás

Hivatalos ügyek szólítottak a szülővárosomba. Nem akartam egyedül utazni, emiatt dobtam be az ötletet Ameliának és a gyerekeknek. Brigitte a keresztlánya hazalátogatott, Gergő pedig megismerkedett Chloéval, Emma lányával. Én pedig több megbeszélést ültem végig amíg ők a vidámparkban élveztek a napsütéses időt.

Később, Emmára bízva a gyerekeket, végre megkezdődött a mi kikapcsolódásunk Ameliával. Ebédeltünk az Eiifel torony alatt, sétáltunk egy nagyot miközben egy jó pár boltot végig jártunk. Hűségesen, férfiasan tűrtem és nézelődtem a sok ruha próbálgatás közben. Végül a Rinaldo házban kötöttünk ki, álomra hajtva fejünket.

Remélem mindenki élvezte. Én igen, mert közelebb kerültem a gyerekekhez.

Rossz hír

Nem sokkal ezelőtt jártam látogatóba Lovedaynál. Vagyis csak a nevelt fia, Gergő nyitott ajtót akivel nem volt valami hosszúra nyúló beszélgetésünk. Ám most ez mellékes, mert egy szörnyű hírt kaptam. Loveday öngyilkos lett, kisfia születése utána két héttel, amennyire tudom. Maga mögött hagyta a most született fiát, Danielt akinek az apja a suhanc Ben Krise és Gergőt. Megismert fia a pletykák szerint Amelia keze alá fog kerülni.

Nyugodj békében Loveday!

Séqoléne

Szóval ő az én egyetlen drága húgom. Agnes Séqoléne Tatyjana Katherine Leroy Nariskava. Ja igen, hát a vér kötelez ennyi nevet adni egy gyereknek, nem ez a hobbija a szüleimnek. Több neve is van, mint nekem. És hiába akarta az anyakönyvben átnevezni magát valami rövidebbre, nem engedték a hivatalban sem és apám se. Egyébként varázstalan, ergo mugli. Kviblinek nem lehet hívni mivel nem vagyunk aranyvérű família. 
Szőke haj, kék szemek szép testalkat és már kész a húgom. 5 évvel fiatalabb, mint én és Garniert használ, mert megérdemli. Modellkedik már évek óta, több díjat zsebelt már be.

Az egyik ilyen rendezvényen fel is kértek, hogy mondjak valamit róla. A fénykép is ekkor készült. Emiatt van az egyik kezemben mikrofon a másik meg a mugliknál használatos telefon. Rájöttem az egész munkájában egyetlen egy dolgot utálok. Mikor szembe találom magam egy fotójával egy ismeretlen kocsijában, tárcájában vagy tudom is én hol. Na meg a legtöbb ilyen képen nem éppen bundát visel...

Csak, hogy nehogy elfelejtsem körülötte is legyeskedik valaki. Név szerint egy spanyol fiatalember akinek aztán semmi címe nincs a lakcímén kívül. Fernando Víctor Martínez da Sanchez. Az ő szülei sem űztek versenyt a nevekből, csupán a hagyomány szólt bele. Egyszerűbben csak Fernando Martínez aki az én húgomnak csapja a szelet. Ezen a képen meg ahogy látom valami turpisságra vette rá Séqolene, mert rúzsos a szája. Hova fajul ez a mai világ... Amúgy szimpatikus egy ürge csak ne akarja összetörni a kis húgom szívét, mert bemosok neki. Pálcát nem rántok mivel muglival lenne dolgom.

El szokta cipelni a csórikám a húgomat társadalmi eseményekre is mivel a mugliknál valami fejes. Pontosabban politikus ez meg lesi fotó a javából. Éppen nyitva a szája, pontosítok, szédíti a kis húgomat. Ő meg csak egy 'ölni tudnék' pillantással válaszol a fotósnak. Szeretem ezt a szőkeséget még akkor is ha csak nehezen tudják rólam ezt elképzelni jó páran.

És ez az utolsó kép. Itt éppen a testvéri szeretetről teszünk tanúbizonyságot. Általában a szüleink ilyenkor a 'Hagyd már békén Ric a húgodat' felkiáltással védelmezik a kisebbet. Pedig aztán én lennék az utolsó ember aki bántaná  ezt a szeretetreméltó szőkeséget.

Látogatás

Egyik reggel valamit szomszéd megismerési kedvemben ébredtem. Persze előbb le kellett tudjam a munkát, ami hamar is ment viszonylag. Utána ebédelni indultam az étterembe, de helyette kértem egy Rigó Jancsi tortát becsomagolva.
Étteremből a lakósor felé vettem az irányt. Az első szimpatikusnak tűnő házba kopogtattam be. Csak remélni tudtam, hogy nővel lesz dolgom, bár az édességgel még sosem lőttem mellé. Bár mikor kinyitották az ajtót majdnem kiestem a cipőmből. Én készülök egy nővel szembenézni, erre megjelenik úgy derék magasságban egy fiú. Hát köszönöm szépen.
Elmagyaráztam, hogy mi a teendő a dobozzal ha kedve támad mégis enni ebből a finomságból, majd a kedves mama számára firkantottam pár szót egy cetlire amit áll adnia. Csak annyi, hogy nem valami terrorista szerzet vagyok, csak egy szomszéd leszek. És szívesen megismerném a drága hölgyet. Aztán távoztam. Valahogy nem a gyerekfelvigyázói cipőmet vettel fel reggel. Amúgy is jobban értek a lányokhoz, mint a fiúkhoz. Innen elindulva tettem egy nagyobb sétát majd vissza a minisztériumba. Mindig elvagyok maradva azokkal az átkozott papír munkákkal.

Oroszkrém torta

A tegnapi esti találkozó jó volt a javából. Amelia kifogástalanul nézett ki és még az általam kapott nyakláncot is viselte. Talán egy kissé én is elegánsabb volt, mint egyébként a csokor nyakkendőnek köszönhetően, amit meg is jegyzett a vörös hajú boszorkány és vissza is lett dobva a labda.
Az este kezdett folyni a saját medrében, rendeltünk, oroszkrém tortát vízzel és almalével. Majd beszélgetni kezdtünk a levélről amit délután váltottunk. Egy csapásra elmúlt minden kétely és kuszaság. Pezsgővel ünnepeltük meg azt, hogy végre döntött Amelia. Na és ki mellett? Természetesen mellettem. Innentől aztán teljes volt a boldogságom és amennyire arcról tudok olvasni az asztal társamé is.
Kezdett szedelőzködni a nép, így mi sem maradhattunk tovább már a cukrászdában. Kifizetve a finomságot néztünk egy holdfényes séta elébe. Ám ezt megzavarta a hideg, zakóm Amelia vállaira vándorolt. Ő meg felvetette az ötletet, hogy milyen lenne ha borozgatnánk nála egy beszélgetéssel tarkítva. Nem vagyok semmi jó elrontója, így belementem.
Poharakat, bort elővéve a nappaliban telepedtünk le és kezdtünk is bele a jobbnál jobb nedűk kóstolgatásába. Hajnal előtt pár órával már eléggé fáradtnak éreztem magam ezért zakóm után keresve döntöttem a távozás mellett. Ám a házigazda, Amelia sehogy sem akart elengedni. Felajánlotta a vendégszobáját, amit nem akartam elfogadni, de később mégis engedtem a kérésnek. Így mosolyogva mentünk fel az emeletre ahonnan külön hálóba mentünk. Kissé elgondoltam a dolgokat mielőtt álom jött a szemeimre. Sikeresnek könyveltem el a napot vagyis az estét. Amennyire látszik meg fogja érni ez a kapcsolat a sok fáradozást.

Szúnyoghné

A kis pubban való találkozás után a szobámba vonultam vissza. Üveg számra pusztítottam a lángnyelv whiskeyt, a manók nagy meglepetésére. Próbáltak is ők szilárd táplálékot vagy üveget becsempészni illetve kicsempészni, de miután fenyegetőzni kezdtem felhagytak a dologgal.
Én meg összeszedtem magam és kinézetem, felkerekedve a kocsma felé vettem az irányt. Nem is hiába mivel találkoztam egy olyan 16 -17 év körüli diák lánnyal, Laurával. Farmer, lenge felső és sport cipő. Ennek meg is lett az eredménye, a pincér meg az egyik vendég is kiszúrta, mint lehetséges prédát. Ettől mentettem meg, mint a védtelen lányok testőre. Innentől kezdve majd egyesen út vezetett oda, hogy iszogassunk, beszélgessünk, sőt még arról a vendégről is, a bakancsosról aki kiszúrta a védtelen lányt, Laurát.
Egyszer meg untam már a pincér fiú legyeskedését és felhúztam a lányt a lábára mivel széken ült. A pulton szobát kértünk, mint friss házasok, báró Szúnyogh József és neje, Veronika. Egy rég kihalt magyar bárói család nevét használtam fel, de a vicces, hogy le is írta a sült bolond pultos.
A szobában nem volt valami nagy luxus, de ahhoz jó volt, hogy folytassuk az ivást meg a beszélgetést. Szóba került itt minden, a lányaim, a védtelen lány élete majd az enyém is. Sőt, még a jövőjéről is beszélgettünk. Én, mint felelősség teljes felnőtt tanácsot is adtam neki az ügyben.
Hajnal felé kidőlt a kislány. A francia ágyra fektetve a zakómmal és plédekkel betakarva hagytam aludni. Utána magamnak is megágyaztam a kanapén, persze mind a látszat kedvéért. Dehogy töltöttem én ott az éjszakából maradt kevés órát. De hagytam a lánynak egy kis levelet amiben mindent leírtam, például, hogy a szoba rendezve. Kértem neki reggelit, fogyassza el, mert nem mérgező. Majd távozzon az iskolába és talán találkozunk még.
Én meg rendeztem a számlát és valami fura őslakos busman lépésekben a zakóm nélkül indultam el a hotel szobája felé.

Levél

Az előbb röppent be egy bagoly a szobám ablakán. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mivel semmit nem várok a minisztériumból, a szüleimtől, a húgomtól és még tovább sorolhatnám. De aztán elveszem a borítékot, miután a bagoly neki esett a kezemnek. Azonnal felismerem a betűket amikkel az ajándékboltban találkoztam egy játék leírása kapcsán. Keserű szájizzal tépem fel a pecsétet. Egyáltalán minek is kéne örüljek? Hogy irt? Miután lelépett valami dadogással? Áh, mindegy már.
Elnézést kér a tegnapi miatt, egy csomó bla bla bla. Aztán rátér a lényegre, hogy kuszaság uralkodik a szerelmi élete felett. Hát én most mit csináljak? Irtsak ki minden vetélytársat? Azt mégsem tehetem meg. A csókból lett volna valami érzelem ami nem szerencsés számára. És én? Nekem szerencsés lenne? Az lenne, de jönne minél hamarabb. Pillangókat minden sarkon lehet fogni, de az igazi gyémánt ritkaság. És aztán vonzó férfi vagyok akibe könnyű beleszeretni. Most tehetnék valamit az Adoniszi testem miatt? Hát igen, lehet plasztikáztatni, hogy legyek egy szürke egér, de abból senki se kér, főleg én.
Pergament előszedve, belemártva a tollamat a tintába fogalmazom meg neki a válasz levelet amiben biztosítom, hogy semmi harag nincs köztünk. Megértem a kuszaságot és ehhez hasonló dolgok amiket jó egy nőnek mondani ilyenkor. Aztán kiugrik a helyéről a kicsi szívem ( ez aztán baromi nagy túlzás) és leírom a részvételi szándékomat az életében. Alá szignózom és szélnek eresztem a tollas borzadályt.
Eltelik egy kevés idő mire újra megjelenik a kis barátom. Meglepetést okoztam, de a lényeg, hogy amint rendeződik a dolog megkeres és végre meg tudom mi lesz.
Majd nem tudom mi okból, de egy kellemes esti csevejre invitáltam a cukrászdába ma estére. Leírom majd mi történt, ám egyenlőre fogalmam nincs mért tettem ezt.

Vörös hajú boszorkány

Ez a nő volt a legelső ismerősöm ebben a kis nyomorult faluban. Janey Amelia Forerst. Ismerősen cseng valakinek a neve? Nem is csoda. A családja már évezredek óta élvezi a grófi cím előnyeit, de az apja is elég sokat tett a név népszerűségében.

Az ajándékboltjában ismerkedtünk meg ahol játékokat vettem az ikreknek. Aztán innen vacsorázni indultunk a helyi étterembe. Sokkal jobb volt az egész étterem, kiszolgálás, mint amire számítottam. Kellemesen tért véget az este amúgy. Elbeszélgettünk mindenről, róla, rólam, a kislányaimról. Mind eközben rájöttem honnan is ismerem ezt a nőt. A francia magazinok előszeretettel csámcsogtak a magánéletén, házasságán, hogy kitől lett viselős és ilyenek. Nem mintha hitelt adtam volna ennek azon kívül, hogy férjnél volt valamikor. Hazakísértem és mindenki ment a maga dolgára, ő az ajándékboltba és az útjaira, én meg a minisztériumba.

Tegnap annyira meleg volt az irodámban, hogy muszáj volt kimenőt adnom magamnak. Azelőtt egy kényes esettel is dolgom így duplán kijárt a dolog. A helyi pubban találtam menekvést a munka elől ahol ebbe a szépséges nőbe botlottam, na jó nem szó szerint. Beszélgettünk újra majd kapott tőlem egy kisebb ajándékot amit lentebb meg is mutatok. Mivel nyaklánc volt így megkért rakjam fel neki. Fel is raktam gond nélkül, de ezután kezdődtek a gondok. Puszit kaptam az ajándékért ami valahogy elkalandozott és csók lett belőle. Viszonzásra talált, bár sokkal inkább vártam egy pofont vagy a koktélját a nadrágomon landolni. Ehelyett sietve össze szedte dolgait, valamit motyogott arról, hogy most mennie kell és faképnél hagyott. Az egész pub engem bámult. Aztán fizettem én is és elmentem. Fogalmam nem volt mire véljem a dolgot, de egyben biztos volt. Pontosan úgy viselkedett, mint a drága volt feleségem amikor rátaláltam. Ő is ugyanezt tette, faképnél hagyott.

Talán majd megkeresem, de ebben nem vagyok biztos. Még soha nem ejtett egyetlen nő se ennyire kételyekbe, de ennek a példánynak aztán akkora szerencséje volt, hogy csak na.

 Kézzel készített ékszerdoboz amit Párizsban vettem neki. Persze a kis fehér párna is benne volt

És az ezüst nyaklánc ami miatt a doboz is kellett. Mindkettő a pillangó motívumot viseli.

Ki is lennék én? - Vincent F. A. Leroy

Párizsban született egy francia gróf, Eugéne Leroy és egy orosz bevándorló, Svetlana Nariskava gyerekeként, 1985. Február 24-én. Anyjától a hideg kék szemeket örökölt, amiket magával hozott a messzi Oroszországból. Jobb élet reményében emigrált ide, a franciák közé, de csak apjával hozta össze az a fránya sors, aki aztán hamar el is rabolta a szívét.

Nőtt, cseperedett, ette a szülei idegeit. Ám 5 évvel később megszületett a húga, aki először óriási riadalmat okozott a családban azzal, hogy a vártnál hamarabb érkezett és az orvosok nem sokat ígértek neki ebből a csodás földi létből. Ségoléne névre keresztelték, mivel a nagyanyja, aki még akkor is apján basáskodott, kiharcolta.

Tudni illik, hogy a Leroy grófok között eddig soha nem fordult olyan elő, hogy közük legyen a varázslókhoz. Ha tudtak is erről a világról, mélyen elítélték az értelmetlen intéseket és a fura nyelven való zagyválást. Kisebb törést okozott az egész család életében az, hogy megtudta mit örökölt anyjától. Anyja aranyvérűnek született, de nehéz élete során sosem tudta rendesen kitanulni a pálcaforgatás tudományát, ezért apjának nem is számolt be erről, gondolta nem születhetnek olyan gyerekei, akik örökölhetik ezt a képességet. Valameddig jól is gondolta, mivel csak ő, egyetlen fia, örökölte ezt, a húga nem. Ezért ő, a húga a nagyanyja, Céleste felügyelete alá került, Vincent meg a Roxfortba, mivel nem akartak felvenni a kék köpenyesek közé, mert fiú.

Jól teljesített az iskolában, volt prefektus, kviddicskapitány, különböző szervezetek elnöke, tanársegéd és még miegymás élén is. Ettől kisebb let az utálat amit megjelénésel tudott kiváltani a nagyanyjából. Eljött az idő, hogy letegye az utolsó vizsgáit, kitűnő eredménnyel végezte. Először auror akart lenni, de amint elmesélte ezt a húgának ő azonnal tájékoztatta a hőn szeretett nagyanyját és semmi se lett az egészből. Másodszorra gondolta el, hogy milyen lenne, ha a Minisztériumba dolgozna, tetszett is az elgondolás, már csak meg kell valósítani.

Szülei kapták meg először a hírt, hogy mit akar csinálni, támogatták, mivel tudták, hogy nem fogja csak úgy elpocsékolni az életem. Kapott egy állást, már az iskola elvégzése után, a Minisztériumban, hála a jó eredményeinek. Beajánlották, szó szerint a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályára, a Varázskereskedelmi Felügyelőtestületbe. Repesett az örömhírtől, de komolyan is vette. Gyakornokként indult a minisztériumi karriere, de aztán kinőtte magát szépen.

Időközben megismert egy lányt, Gwendolynt, a közeli kávézóban dolgozott. Fiatalok voltak, szórakoztak, jól érezték magukat. Aztán megjelent egyszer és lesokkolta a Leroy örököst, hogy viselős, ikrekkel. A hírrel nagyanyjához sietett, aki nyakába varrta a felelősséget. Házasság és ehhez hasonló finom dolgok következtek az ifjú számára.

2008. április 1-én megszülettek iker lányaik, Juliette és Ingrid. Örökölték a képességet varázsláshoz, félvérnek születtek. 3 éves koruktól van egy nevelőnőjük, Natascha aki mindenhova elkíséri őket.

Mivel nagyon fiatalok voltak, így nem hittek abba, hogy sokáig együtt fognak maradni, de próbálták rendesen megoldani, hogy mégse legyen igazuk. Végül elváltak, közös megegyezéssel. Közösen kapták meg a gyerek felügyeletet, vagyis fél év Franciaországban és fél év nála, ahol éppen él.

A válás után áthelyezését kérelmezte. Nem döntött még, hogy melyik országba is kezdjen új életet, de egy fogadás útján Magyarországra esett a választása. Mátrában van egy kis falu, Bogolyfalva. Ott is van kihelyezett kirendeltsége a Magyar Mágiaügyi Minisztériumnak, így oda lettek leadva a papírjai.

Azóta a MMM kirendeltségén található meg.

Jellem

Jellem szerint azt vallja, hogy róla mintázták a tökéletesség szobrát. Persze, mint ebben a szoborba úgy benne is van hiba. Kissé beképzelt, de ez vele jár évek óta. Tudja, hogy szívdöglesztő a magabiztos félmosolya. Nevetése dallamos és abban a rosszfiús kisugárzásban egy kevés erotika is keveredik az esszencia tökéletes eléréséhez. Ez ellen nem tud semmit se tenni, nem mintha akarna. Fiatal kora ellenére bánni is tud a nőkkel, szereti is őket, főleg elcsavarni a fejüket. Na meg nem szeret behatóbban megismerkedni akárkivel, jobb a játék anélkül, hogy érzelmeket is kötnének hozzá, nem de? Így aztán ne számítson akárki arra, hogy meg akarja majd ismerni. Viszont tudja színlelni azt, hogy valaki nagyon érdekli. Néha túlzott magabiztosság jellemzi. Ám ha valaki ténylegesen felkelti érdeklődését, azzal törődik is.

Kinézet

185 cm magas, szálkás és persze helyes. Elég jóképűnek számít, emiatt elég sokan versenyeznek akár azért is, hogy pár percig elinduljon a pletyka, hogy a barátnője volt. Hideg kék szemekkel rendelkezik, amiket hosszú szempillák rejtenek és kezdenek kivirulni, ha gazdájuk mosolyogni kezd. Kissé kitűnik családja körében azzal, hogy barna haja van és nem a megszokott szőke esetleg fekete. Szegény édesanyját emiatt vádak is érték, hogy félrekacsingatott, de ez csak alaptalan vádnak bizonyult. Egyszerűen tökéletes kombináció a kinézete, nem? Csupán ráadás az arcán megjelenő kis gödröcske mosolygáskor.

Általában lazán öltözködik. Persze a minisztériumba úgy jelenik meg ahogy elvárják. Kifejezetten szereti a nyakkendőket, ebből rendelkezik is egy halommal, amit szeret különböző színű öltönyökkel variálni és lenyűgözni az éppen aktuális partnerét.