Semmi különösebb tervem nem volt a munkán kívül, de ezt hamar megváltoztatta Amelia. Amerikában kellett látogatni, én pedig kérése nélkül is szívesen elkísértem. Washingtonban szállt le a gépünk (repülőgép), ahol kocsit béreltünk. Majd nekivágtunk a város megkereséséhez, ahova mennie kellett a Forerst lánynak.
Mi sosem tudunk csendben maradni egymás mellett, ez most sem változott. Beszélgettünk, énekeltünk és legfőképp sokat nevettünk. Ám minden jónak vége szakad ahogy mondani szokták, ez is megszakadt. Bezavart az eső, az útviszonyok borzalmasak lettek. Kikötöttünk egy olyan kisvárosba ahol még a madár se jár, varázslók pedig még annyira sem. Egyetlen panziót találva vettünk ott ki szobát, természetesen, mint Mr. és Mrs. Leroy. Jó érzés volt úgy bejelentkezni, mint egy házaspár. El is hitték rólunk, mert mi ezt akartuk.
Máskor is szívesen tévedek fel, Mrs. Leroy. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése