2012. augusztus 21., kedd

Vörös hajú boszorkány


Ez a nő volt a legelső ismerősöm ebben a kis nyomorult faluban. Janey Amelia Forerst. Ismerősen cseng valakinek a neve? Nem is csoda. A családja már évezredek óta élvezi a grófi cím előnyeit, de az apja is elég sokat tett a név népszerűségében.
Az ajándékboltjában ismerkedtünk meg ahol játékokat vettem az ikreknek. Aztán innen vacsorázni indultunk a helyi étterembe. Sokkal jobb volt az egész étterem, kiszolgálás, mint amire számítottam. Kellemesen tért véget az este amúgy. Elbeszélgettünk mindenről, róla, rólam, a kislányaimról. Mind eközben rájöttem honnan is ismerem ezt a nőt. A francia magazinok előszeretettel csámcsogtak a magánéletén, házasságán, hogy kitől lett viselős és ilyenek. Nem mintha hitelt adtam volna ennek azon kívül, hogy férjnél volt valamikor. Hazakísértem és mindenki ment a maga dolgára, ő az ajándékboltba és az útjaira, én meg a minisztériumba.
Tegnap annyira meleg volt az irodámban, hogy muszáj volt kimenőt adnom magamnak. Azelőtt egy kényes esettel is dolgom így duplán kijárt a dolog. A helyi pubban találtam menekvést a munka elől ahol ebbe a szépséges nőbe botlottam, na jó nem szó szerint. Beszélgettünk újra majd kapott tőlem egy kisebb ajándékot amit lentebb meg is mutatok. Mivel nyaklánc volt így megkért rakjam fel neki. Fel is raktam gond nélkül, de ezután kezdődtek a gondok. Puszit kaptam az ajándékért ami valahogy elkalandozott és csók lett belőle. Viszonzásra talált, bár sokkal inkább vártam egy pofont vagy a koktélját a nadrágomon landolni. Ehelyett sietve össze szedte dolgait, valamit motyogott arról, hogy most mennie kell és faképnél hagyott. Az egész pub engem bámult. Aztán fizettem én is és elmentem. Fogalmam nem volt mire véljem a dolgot, de egyben biztos volt. Pontosan úgy viselkedett, mint a drága volt feleségem amikor rátaláltam. Ő is ugyanezt tette, faképnél hagyott.
Talán majd megkeresem, de ebben nem vagyok biztos. Még soha nem ejtett egyetlen nő se ennyire kételyekbe, de ennek a példánynak aztán akkora szerencséje volt, hogy csak na.

 Kézzel készített ékszerdoboz amit Párizsban vettem neki. Persze a kis fehér párna is benne volt

És az ezüst nyaklánc ami miatt a doboz is kellett. Mindkettő a pillangó motívumot viseli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése