A kis pubban való találkozás után a szobámba vonultam vissza. Üveg számra pusztítottam a lángnyelv whiskeyt, a manók nagy meglepetésére. Próbáltak is ők szilárd táplálékot vagy üveget becsempészni illetve kicsempészni, de miután fenyegetőzni kezdtem felhagytak a dologgal.
Én meg összeszedtem magam és kinézetem, felkerekedve a kocsma felé vettem az irányt. Nem is hiába mivel találkoztam egy olyan 16 -17 év körüli diák lánnyal, Laurával. Farmer, lenge felső és sport cipő. Ennek meg is lett az eredménye, a pincér meg az egyik vendég is kiszúrta, mint lehetséges prédát. Ettől mentettem meg, mint a védtelen lányok testőre. Innentől kezdve majd egyesen út vezetett oda, hogy iszogassunk, beszélgessünk, sőt még arról a vendégről is, a bakancsosról aki kiszúrta a védtelen lányt, Laurát.
Egyszer meg untam már a pincér fiú legyeskedését és felhúztam a lányt a lábára mivel széken ült. A pulton szobát kértünk, mint friss házasok, báró Szúnyogh József és neje, Veronika. Egy rég kihalt magyar bárói család nevét használtam fel, de a vicces, hogy le is írta a sült bolond pultos.
A szobában nem volt valami nagy luxus, de ahhoz jó volt, hogy folytassuk az ivást meg a beszélgetést. Szóba került itt minden, a lányaim, a védtelen lány élete majd az enyém is. Sőt, még a jövőjéről is beszélgettünk. Én, mint felelősség teljes felnőtt tanácsot is adtam neki az ügyben.
Hajnal felé kidőlt a kislány. A francia ágyra fektetve a zakómmal és plédekkel betakarva hagytam aludni. Utána magamnak is megágyaztam a kanapén, persze mind a látszat kedvéért. Dehogy töltöttem én ott az éjszakából maradt kevés órát. De hagytam a lánynak egy kis levelet amiben mindent leírtam, például, hogy a szoba rendezve. Kértem neki reggelit, fogyassza el, mert nem mérgező. Majd távozzon az iskolába és talán találkozunk még.
Én meg rendeztem a számlát és valami fura őslakos busman lépésekben a zakóm nélkül indultam el a hotel szobája felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése