Az előbb röppent be egy bagoly a szobám ablakán. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mivel semmit nem várok a minisztériumból, a szüleimtől, a húgomtól és még tovább sorolhatnám. De aztán elveszem a borítékot, miután a bagoly neki esett a kezemnek. Azonnal felismerem a betűket amikkel az ajándékboltban találkoztam egy játék leírása kapcsán. Keserű szájizzal tépem fel a pecsétet. Egyáltalán minek is kéne örüljek? Hogy irt? Miután lelépett valami dadogással? Áh, mindegy már.
Elnézést kér a tegnapi miatt, egy csomó bla bla bla. Aztán rátér a lényegre, hogy kuszaság uralkodik a szerelmi élete felett. Hát én most mit csináljak? Irtsak ki minden vetélytársat? Azt mégsem tehetem meg. A csókból lett volna valami érzelem ami nem szerencsés számára. És én? Nekem szerencsés lenne? Az lenne, de jönne minél hamarabb. Pillangókat minden sarkon lehet fogni, de az igazi gyémánt ritkaság. És aztán vonzó férfi vagyok akibe könnyű beleszeretni. Most tehetnék valamit az Adoniszi testem miatt? Hát igen, lehet plasztikáztatni, hogy legyek egy szürke egér, de abból senki se kér, főleg én.
Pergament előszedve, belemártva a tollamat a tintába fogalmazom meg neki a válasz levelet amiben biztosítom, hogy semmi harag nincs köztünk. Megértem a kuszaságot és ehhez hasonló dolgok amiket jó egy nőnek mondani ilyenkor. Aztán kiugrik a helyéről a kicsi szívem ( ez aztán baromi nagy túlzás) és leírom a részvételi szándékomat az életében. Alá szignózom és szélnek eresztem a tollas borzadályt.
Eltelik egy kevés idő mire újra megjelenik a kis barátom. Meglepetést okoztam, de a lényeg, hogy amint rendeződik a dolog megkeres és végre meg tudom mi lesz.
Majd nem tudom mi okból, de egy kellemes esti csevejre invitáltam a cukrászdába ma estére. Leírom majd mi történt, ám egyenlőre fogalmam nincs mért tettem ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése