2012. augusztus 22., szerda
Séqoléne
Szóval ő az én egyetlen drága húgom. Agnes Séqoléne Tatyjana Katherine Leroy Nariskava. Ja igen, hát a vér kötelez ennyi nevet adni egy gyereknek, nem ez a hobbija a szüleimnek. Több neve is van, mint nekem. És hiába akarta az anyakönyvben átnevezni magát valami rövidebbre, nem engedték a hivatalban sem és apám se. Egyébként varázstalan, ergo mugli. Kviblinek nem lehet hívni mivel nem vagyunk aranyvérű família.
Szőke haj, kék szemek szép testalkat és már kész a húgom. 5 évvel fiatalabb, mint én és Garniert használ, mert megérdemli. Modellkedik már évek óta, több díjat zsebelt már be.
Az egyik ilyen rendezvényen fel is kértek, hogy mondjak valamit róla. A fénykép is ekkor készült. Emiatt van az egyik kezemben mikrofon a másik meg a mugliknál használatos telefon. Rájöttem az egész munkájában egyetlen egy dolgot utálok. Mikor szembe találom magam egy fotójával egy ismeretlen kocsijában, tárcájában vagy tudom is én hol. Na meg a legtöbb ilyen képen nem éppen bundát visel...
Csak, hogy nehogy elfelejtsem körülötte is legyeskedik valaki. Név szerint egy spanyol fiatalember akinek aztán semmi címe nincs a lakcímén kívül. Fernando Víctor Martínez da Sanchez. Az ő szülei sem űztek versenyt a nevekből, csupán a hagyomány szólt bele. Egyszerűbben csak Fernando Martínez aki az én húgomnak csapja a szelet. Ezen a képen meg ahogy látom valami turpisságra vette rá Séqolene, mert rúzsos a szája. Hova fajul ez a mai világ... Amúgy szimpatikus egy ürge csak ne akarja összetörni a kis húgom szívét, mert bemosok neki. Pálcát nem rántok mivel muglival lenne dolgom.
El szokta cipelni a csórikám a húgomat társadalmi eseményekre is mivel a mugliknál valami fejes. Pontosabban politikus ez meg lesi fotó a javából. Éppen nyitva a szája, pontosítok, szédíti a kis húgomat. Ő meg csak egy 'ölni tudnék' pillantással válaszol a fotósnak. Szeretem ezt a szőkeséget még akkor is ha csak nehezen tudják rólam ezt elképzelni jó páran.
És ez az utolsó kép. Itt éppen a testvéri szeretetről teszünk tanúbizonyságot. Általában a szüleink ilyenkor a 'Hagyd már békén Ric a húgodat' felkiáltással védelmezik a kisebbet. Pedig aztán én lennék az utolsó ember aki bántaná ezt a szeretetreméltó szőkeséget.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése