Villámlátogatás

Hivatalos ügyek szólítottak a szülővárosomba. Nem akartam egyedül utazni, emiatt dobtam be az ötletet Ameliának és a gyerekeknek. Brigitte a keresztlánya hazalátogatott, Gergő pedig megismerkedett Chloéval, Emma lányával. Én pedig több megbeszélést ültem végig amíg ők a vidámparkban élveztek a napsütéses időt.

Később, Emmára bízva a gyerekeket, végre megkezdődött a mi kikapcsolódásunk Ameliával. Ebédeltünk az Eiifel torony alatt, sétáltunk egy nagyot miközben egy jó pár boltot végig jártunk. Hűségesen, férfiasan tűrtem és nézelődtem a sok ruha próbálgatás közben. Végül a Rinaldo házban kötöttünk ki, álomra hajtva fejünket.

Remélem mindenki élvezte. Én igen, mert közelebb kerültem a gyerekekhez.

Rossz hír

Nem sokkal ezelőtt jártam látogatóba Lovedaynál. Vagyis csak a nevelt fia, Gergő nyitott ajtót akivel nem volt valami hosszúra nyúló beszélgetésünk. Ám most ez mellékes, mert egy szörnyű hírt kaptam. Loveday öngyilkos lett, kisfia születése utána két héttel, amennyire tudom. Maga mögött hagyta a most született fiát, Danielt akinek az apja a suhanc Ben Krise és Gergőt. Megismert fia a pletykák szerint Amelia keze alá fog kerülni.

Nyugodj békében Loveday!

Séqoléne

Szóval ő az én egyetlen drága húgom. Agnes Séqoléne Tatyjana Katherine Leroy Nariskava. Ja igen, hát a vér kötelez ennyi nevet adni egy gyereknek, nem ez a hobbija a szüleimnek. Több neve is van, mint nekem. És hiába akarta az anyakönyvben átnevezni magát valami rövidebbre, nem engedték a hivatalban sem és apám se. Egyébként varázstalan, ergo mugli. Kviblinek nem lehet hívni mivel nem vagyunk aranyvérű família. 
Szőke haj, kék szemek szép testalkat és már kész a húgom. 5 évvel fiatalabb, mint én és Garniert használ, mert megérdemli. Modellkedik már évek óta, több díjat zsebelt már be.

Az egyik ilyen rendezvényen fel is kértek, hogy mondjak valamit róla. A fénykép is ekkor készült. Emiatt van az egyik kezemben mikrofon a másik meg a mugliknál használatos telefon. Rájöttem az egész munkájában egyetlen egy dolgot utálok. Mikor szembe találom magam egy fotójával egy ismeretlen kocsijában, tárcájában vagy tudom is én hol. Na meg a legtöbb ilyen képen nem éppen bundát visel...

Csak, hogy nehogy elfelejtsem körülötte is legyeskedik valaki. Név szerint egy spanyol fiatalember akinek aztán semmi címe nincs a lakcímén kívül. Fernando Víctor Martínez da Sanchez. Az ő szülei sem űztek versenyt a nevekből, csupán a hagyomány szólt bele. Egyszerűbben csak Fernando Martínez aki az én húgomnak csapja a szelet. Ezen a képen meg ahogy látom valami turpisságra vette rá Séqolene, mert rúzsos a szája. Hova fajul ez a mai világ... Amúgy szimpatikus egy ürge csak ne akarja összetörni a kis húgom szívét, mert bemosok neki. Pálcát nem rántok mivel muglival lenne dolgom.

El szokta cipelni a csórikám a húgomat társadalmi eseményekre is mivel a mugliknál valami fejes. Pontosabban politikus ez meg lesi fotó a javából. Éppen nyitva a szája, pontosítok, szédíti a kis húgomat. Ő meg csak egy 'ölni tudnék' pillantással válaszol a fotósnak. Szeretem ezt a szőkeséget még akkor is ha csak nehezen tudják rólam ezt elképzelni jó páran.

És ez az utolsó kép. Itt éppen a testvéri szeretetről teszünk tanúbizonyságot. Általában a szüleink ilyenkor a 'Hagyd már békén Ric a húgodat' felkiáltással védelmezik a kisebbet. Pedig aztán én lennék az utolsó ember aki bántaná  ezt a szeretetreméltó szőkeséget.

Látogatás

Egyik reggel valamit szomszéd megismerési kedvemben ébredtem. Persze előbb le kellett tudjam a munkát, ami hamar is ment viszonylag. Utána ebédelni indultam az étterembe, de helyette kértem egy Rigó Jancsi tortát becsomagolva.
Étteremből a lakósor felé vettem az irányt. Az első szimpatikusnak tűnő házba kopogtattam be. Csak remélni tudtam, hogy nővel lesz dolgom, bár az édességgel még sosem lőttem mellé. Bár mikor kinyitották az ajtót majdnem kiestem a cipőmből. Én készülök egy nővel szembenézni, erre megjelenik úgy derék magasságban egy fiú. Hát köszönöm szépen.
Elmagyaráztam, hogy mi a teendő a dobozzal ha kedve támad mégis enni ebből a finomságból, majd a kedves mama számára firkantottam pár szót egy cetlire amit áll adnia. Csak annyi, hogy nem valami terrorista szerzet vagyok, csak egy szomszéd leszek. És szívesen megismerném a drága hölgyet. Aztán távoztam. Valahogy nem a gyerekfelvigyázói cipőmet vettel fel reggel. Amúgy is jobban értek a lányokhoz, mint a fiúkhoz. Innen elindulva tettem egy nagyobb sétát majd vissza a minisztériumba. Mindig elvagyok maradva azokkal az átkozott papír munkákkal.

Oroszkrém torta

A tegnapi esti találkozó jó volt a javából. Amelia kifogástalanul nézett ki és még az általam kapott nyakláncot is viselte. Talán egy kissé én is elegánsabb volt, mint egyébként a csokor nyakkendőnek köszönhetően, amit meg is jegyzett a vörös hajú boszorkány és vissza is lett dobva a labda.
Az este kezdett folyni a saját medrében, rendeltünk, oroszkrém tortát vízzel és almalével. Majd beszélgetni kezdtünk a levélről amit délután váltottunk. Egy csapásra elmúlt minden kétely és kuszaság. Pezsgővel ünnepeltük meg azt, hogy végre döntött Amelia. Na és ki mellett? Természetesen mellettem. Innentől aztán teljes volt a boldogságom és amennyire arcról tudok olvasni az asztal társamé is.
Kezdett szedelőzködni a nép, így mi sem maradhattunk tovább már a cukrászdában. Kifizetve a finomságot néztünk egy holdfényes séta elébe. Ám ezt megzavarta a hideg, zakóm Amelia vállaira vándorolt. Ő meg felvetette az ötletet, hogy milyen lenne ha borozgatnánk nála egy beszélgetéssel tarkítva. Nem vagyok semmi jó elrontója, így belementem.
Poharakat, bort elővéve a nappaliban telepedtünk le és kezdtünk is bele a jobbnál jobb nedűk kóstolgatásába. Hajnal előtt pár órával már eléggé fáradtnak éreztem magam ezért zakóm után keresve döntöttem a távozás mellett. Ám a házigazda, Amelia sehogy sem akart elengedni. Felajánlotta a vendégszobáját, amit nem akartam elfogadni, de később mégis engedtem a kérésnek. Így mosolyogva mentünk fel az emeletre ahonnan külön hálóba mentünk. Kissé elgondoltam a dolgokat mielőtt álom jött a szemeimre. Sikeresnek könyveltem el a napot vagyis az estét. Amennyire látszik meg fogja érni ez a kapcsolat a sok fáradozást.

Szúnyoghné

A kis pubban való találkozás után a szobámba vonultam vissza. Üveg számra pusztítottam a lángnyelv whiskeyt, a manók nagy meglepetésére. Próbáltak is ők szilárd táplálékot vagy üveget becsempészni illetve kicsempészni, de miután fenyegetőzni kezdtem felhagytak a dologgal.
Én meg összeszedtem magam és kinézetem, felkerekedve a kocsma felé vettem az irányt. Nem is hiába mivel találkoztam egy olyan 16 -17 év körüli diák lánnyal, Laurával. Farmer, lenge felső és sport cipő. Ennek meg is lett az eredménye, a pincér meg az egyik vendég is kiszúrta, mint lehetséges prédát. Ettől mentettem meg, mint a védtelen lányok testőre. Innentől kezdve majd egyesen út vezetett oda, hogy iszogassunk, beszélgessünk, sőt még arról a vendégről is, a bakancsosról aki kiszúrta a védtelen lányt, Laurát.
Egyszer meg untam már a pincér fiú legyeskedését és felhúztam a lányt a lábára mivel széken ült. A pulton szobát kértünk, mint friss házasok, báró Szúnyogh József és neje, Veronika. Egy rég kihalt magyar bárói család nevét használtam fel, de a vicces, hogy le is írta a sült bolond pultos.
A szobában nem volt valami nagy luxus, de ahhoz jó volt, hogy folytassuk az ivást meg a beszélgetést. Szóba került itt minden, a lányaim, a védtelen lány élete majd az enyém is. Sőt, még a jövőjéről is beszélgettünk. Én, mint felelősség teljes felnőtt tanácsot is adtam neki az ügyben.
Hajnal felé kidőlt a kislány. A francia ágyra fektetve a zakómmal és plédekkel betakarva hagytam aludni. Utána magamnak is megágyaztam a kanapén, persze mind a látszat kedvéért. Dehogy töltöttem én ott az éjszakából maradt kevés órát. De hagytam a lánynak egy kis levelet amiben mindent leírtam, például, hogy a szoba rendezve. Kértem neki reggelit, fogyassza el, mert nem mérgező. Majd távozzon az iskolába és talán találkozunk még.
Én meg rendeztem a számlát és valami fura őslakos busman lépésekben a zakóm nélkül indultam el a hotel szobája felé.

Levél

Az előbb röppent be egy bagoly a szobám ablakán. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mivel semmit nem várok a minisztériumból, a szüleimtől, a húgomtól és még tovább sorolhatnám. De aztán elveszem a borítékot, miután a bagoly neki esett a kezemnek. Azonnal felismerem a betűket amikkel az ajándékboltban találkoztam egy játék leírása kapcsán. Keserű szájizzal tépem fel a pecsétet. Egyáltalán minek is kéne örüljek? Hogy irt? Miután lelépett valami dadogással? Áh, mindegy már.
Elnézést kér a tegnapi miatt, egy csomó bla bla bla. Aztán rátér a lényegre, hogy kuszaság uralkodik a szerelmi élete felett. Hát én most mit csináljak? Irtsak ki minden vetélytársat? Azt mégsem tehetem meg. A csókból lett volna valami érzelem ami nem szerencsés számára. És én? Nekem szerencsés lenne? Az lenne, de jönne minél hamarabb. Pillangókat minden sarkon lehet fogni, de az igazi gyémánt ritkaság. És aztán vonzó férfi vagyok akibe könnyű beleszeretni. Most tehetnék valamit az Adoniszi testem miatt? Hát igen, lehet plasztikáztatni, hogy legyek egy szürke egér, de abból senki se kér, főleg én.
Pergament előszedve, belemártva a tollamat a tintába fogalmazom meg neki a válasz levelet amiben biztosítom, hogy semmi harag nincs köztünk. Megértem a kuszaságot és ehhez hasonló dolgok amiket jó egy nőnek mondani ilyenkor. Aztán kiugrik a helyéről a kicsi szívem ( ez aztán baromi nagy túlzás) és leírom a részvételi szándékomat az életében. Alá szignózom és szélnek eresztem a tollas borzadályt.
Eltelik egy kevés idő mire újra megjelenik a kis barátom. Meglepetést okoztam, de a lényeg, hogy amint rendeződik a dolog megkeres és végre meg tudom mi lesz.
Majd nem tudom mi okból, de egy kellemes esti csevejre invitáltam a cukrászdába ma estére. Leírom majd mi történt, ám egyenlőre fogalmam nincs mért tettem ezt.

Vörös hajú boszorkány

Ez a nő volt a legelső ismerősöm ebben a kis nyomorult faluban. Janey Amelia Forerst. Ismerősen cseng valakinek a neve? Nem is csoda. A családja már évezredek óta élvezi a grófi cím előnyeit, de az apja is elég sokat tett a név népszerűségében.

Az ajándékboltjában ismerkedtünk meg ahol játékokat vettem az ikreknek. Aztán innen vacsorázni indultunk a helyi étterembe. Sokkal jobb volt az egész étterem, kiszolgálás, mint amire számítottam. Kellemesen tért véget az este amúgy. Elbeszélgettünk mindenről, róla, rólam, a kislányaimról. Mind eközben rájöttem honnan is ismerem ezt a nőt. A francia magazinok előszeretettel csámcsogtak a magánéletén, házasságán, hogy kitől lett viselős és ilyenek. Nem mintha hitelt adtam volna ennek azon kívül, hogy férjnél volt valamikor. Hazakísértem és mindenki ment a maga dolgára, ő az ajándékboltba és az útjaira, én meg a minisztériumba.

Tegnap annyira meleg volt az irodámban, hogy muszáj volt kimenőt adnom magamnak. Azelőtt egy kényes esettel is dolgom így duplán kijárt a dolog. A helyi pubban találtam menekvést a munka elől ahol ebbe a szépséges nőbe botlottam, na jó nem szó szerint. Beszélgettünk újra majd kapott tőlem egy kisebb ajándékot amit lentebb meg is mutatok. Mivel nyaklánc volt így megkért rakjam fel neki. Fel is raktam gond nélkül, de ezután kezdődtek a gondok. Puszit kaptam az ajándékért ami valahogy elkalandozott és csók lett belőle. Viszonzásra talált, bár sokkal inkább vártam egy pofont vagy a koktélját a nadrágomon landolni. Ehelyett sietve össze szedte dolgait, valamit motyogott arról, hogy most mennie kell és faképnél hagyott. Az egész pub engem bámult. Aztán fizettem én is és elmentem. Fogalmam nem volt mire véljem a dolgot, de egyben biztos volt. Pontosan úgy viselkedett, mint a drága volt feleségem amikor rátaláltam. Ő is ugyanezt tette, faképnél hagyott.

Talán majd megkeresem, de ebben nem vagyok biztos. Még soha nem ejtett egyetlen nő se ennyire kételyekbe, de ennek a példánynak aztán akkora szerencséje volt, hogy csak na.

 Kézzel készített ékszerdoboz amit Párizsban vettem neki. Persze a kis fehér párna is benne volt

És az ezüst nyaklánc ami miatt a doboz is kellett. Mindkettő a pillangó motívumot viseli.