A tegnapi esti találkozó jó volt a javából. Amelia kifogástalanul nézett ki és még az általam kapott nyakláncot is viselte. Talán egy kissé én is elegánsabb volt, mint egyébként a csokor nyakkendőnek köszönhetően, amit meg is jegyzett a vörös hajú boszorkány és vissza is lett dobva a labda.
Az este kezdett folyni a saját medrében, rendeltünk, oroszkrém tortát vízzel és almalével. Majd beszélgetni kezdtünk a levélről amit délután váltottunk. Egy csapásra elmúlt minden kétely és kuszaság. Pezsgővel ünnepeltük meg azt, hogy végre döntött Amelia. Na és ki mellett? Természetesen mellettem. Innentől aztán teljes volt a boldogságom és amennyire arcról tudok olvasni az asztal társamé is.
Kezdett szedelőzködni a nép, így mi sem maradhattunk tovább már a cukrászdában. Kifizetve a finomságot néztünk egy holdfényes séta elébe. Ám ezt megzavarta a hideg, zakóm Amelia vállaira vándorolt. Ő meg felvetette az ötletet, hogy milyen lenne ha borozgatnánk nála egy beszélgetéssel tarkítva. Nem vagyok semmi jó elrontója, így belementem.
Poharakat, bort elővéve a nappaliban telepedtünk le és kezdtünk is bele a jobbnál jobb nedűk kóstolgatásába. Hajnal előtt pár órával már eléggé fáradtnak éreztem magam ezért zakóm után keresve döntöttem a távozás mellett. Ám a házigazda, Amelia sehogy sem akart elengedni. Felajánlotta a vendégszobáját, amit nem akartam elfogadni, de később mégis engedtem a kérésnek. Így mosolyogva mentünk fel az emeletre ahonnan külön hálóba mentünk. Kissé elgondoltam a dolgokat mielőtt álom jött a szemeimre. Sikeresnek könyveltem el a napot vagyis az estét. Amennyire látszik meg fogja érni ez a kapcsolat a sok fáradozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése