Gondok

Gondjaim akadtak az ikrek körül. Le is szögezem, hogy velük semmi gond nincs. Tündériek és még mindig úgy szeretnek mintha velük élnék. Ám az anyjukkal, Gwendolynnal annál több akad. Szokásos összeget utaltam ki számára, amiből fedeznie kéne a költségeket. Nem tudja megoldani, emiatt ott tartunk, hogy könyvelést vezet nekem. Azt is köteles felírnia, hogy két zsebkendőt vett, három szál virágot és két pár zoknit.

Ikreken kívül pedig újra vissza akar költözni Párizsba Séqoléne. Teljes mértékben támogatom, mert végre megtudna szabadulni a barátjától, aki nekem valami bájgúnárnak néz ki. Persze több van benne, csak unom, hogy a csórikám semmi érdemlegeset nem tesz a húgommal. Járnak kelnek a nagyvilágba, de sehogy sem látom megcsillanni a gyűrűs ujján azt a bizonyos kis ékszert.

Osztrák faház

Meglógtunk minden kötelezettség elől, seprűre szállva Bécs mellett lévő kis faházig repültünk. Gyerekekre Amelia régi nevelője, Dakota vigyázott aki egy jóságos nagymamának tűnik nekem. 

Két teljes napot töltöttünk el egymás társaságában. Főszerepet kapott egymás megismerése még jobban, távol minden olyantól ami megzavarhatott volna minket. Otthon hagytam a munkát, a telefont és legfőképpen az ikrek mellett lévő gondokat.

Az időjárás megengedte nekünk, hogy első este az erdőben sétálva nézzük végig a napfelkeltét. Én indítványoztam, Amelia nagy nehezen beadta a derekát, de végül rájött megérte a látványért. Na meg a velem töltött idő sem mellékes szempont. Piknik is volt később, mert reggelizni visszamentünk.

Sok minden elhangzott ezen a hétvégén, még több minden elfogyott és az érzelmek csak még tüzesebbek lettek.