Meglógtunk minden kötelezettség elől, seprűre szállva Bécs mellett lévő kis faházig repültünk. Gyerekekre Amelia régi nevelője, Dakota vigyázott aki egy jóságos nagymamának tűnik nekem.
Két teljes napot töltöttünk el egymás társaságában. Főszerepet kapott egymás megismerése még jobban, távol minden olyantól ami megzavarhatott volna minket. Otthon hagytam a munkát, a telefont és legfőképpen az ikrek mellett lévő gondokat.
Az időjárás megengedte nekünk, hogy első este az erdőben sétálva nézzük végig a napfelkeltét. Én indítványoztam, Amelia nagy nehezen beadta a derekát, de végül rájött megérte a látványért. Na meg a velem töltött idő sem mellékes szempont. Piknik is volt később, mert reggelizni visszamentünk.
Sok minden elhangzott ezen a hétvégén, még több minden elfogyott és az érzelmek csak még tüzesebbek lettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése