Muglinak lenni egész jó

Semmi különösebb tervem nem volt a munkán kívül, de ezt hamar megváltoztatta Amelia. Amerikában kellett látogatni, én pedig kérése nélkül is szívesen elkísértem. Washingtonban szállt le a gépünk (repülőgép), ahol kocsit béreltünk. Majd nekivágtunk a város megkereséséhez, ahova mennie kellett a Forerst lánynak.

Mi sosem tudunk csendben maradni egymás mellett, ez most sem változott. Beszélgettünk, énekeltünk és legfőképp sokat nevettünk. Ám minden jónak vége szakad ahogy mondani szokták, ez is megszakadt. Bezavart az eső, az útviszonyok borzalmasak lettek. Kikötöttünk egy olyan kisvárosba ahol még a madár se jár, varázslók pedig még annyira sem. Egyetlen panziót találva vettünk ott ki szobát, természetesen, mint Mr. és Mrs. Leroy. Jó érzés volt úgy bejelentkezni, mint egy házaspár. El is hitték rólunk, mert mi ezt akartuk.

Máskor is szívesen tévedek fel, Mrs. Leroy. ;)

Megismerkedés

Ezen is túl vagyunk. Csodálatos kis angyalaim, Ingrid és Juliette megismerték a legújabb nőt az életemben, aki remélem állandó szerephez fog jutni. Ajándékokat kaptak, legtöbb ilyen női holmi. Egymást használták tükörnek, mert még uralkodik az a felfogás, hogy az ikreknek mindenből ugyan olyat. Ők ezt előszeretettel használják ki, csak éppen engem nem tudnak túl ejteni.

Gwendolyn már nem fogadta annyira jól az én Ameliámat, próbált is beégetni nála. Kínosabbnál kínosabb dolgokat mesélt el neki. Remélem ez nem fogja rontani az imázsomat. 

Igazi örökmozgók a drágáim, szükségük volt Amelia hajára, csakis szépészeti célból. Befonni tervezték, egymást túl versengve, de a végén minden volt az a hajkorona, csak éppen nem fonat. 

Hamar megunták a frizura témát, mert az én hajammal semmit se lehet kezdeni. Előkerültek a festékek, a papír és minden ami kell egy igazi Picasso alkotáshoz. Munkába én is be lettem vonva, persze kérettem magam rendesen, de valahogy nem tudok ellen állni a kicsikéimnek. Húztam magammal Ameliát is, aki élvezte a festésnek nevezett egymás összemázolását.

Örülök, hogy végre megismerték azt aki a szívem választottja.

Megbeszélések hada

Szépen lassan úgy néz ki, hogy a Vogue az én kezembe kerül a fogadás beteljesedése előtt. Aminek örülök, mert még több pénz áll a házhoz, de annak már kevésbé, hogy minden második nap franciául társalgok valami nőcskével aki próbál elcsábítani. Természetesen semmire se vagyok vevő, mert minden rendben van köztünk. 

Ez a kép a legutolsó találkozón készülhetett mivel nem éppen vagyok valami friss, ápolt. De azért próbálom eladni magam úgy, mint én vagyok a nagykutya. Aki ugat és harap ha valaki megzavarja a portája nyugalmát.

Macskabagoly utcza 55.

Végre valahára már van otthonom. És nem kell tovább a szálloda eléggé poros szobáit élveznem. Amúgy az alapjai elég régiek, felújitásra szorultak azért voltam olyan sokat a hotel vendége. De megérte, mert mindenki kapott benne szobát! Az ikrektől elkezdve a nevelőnőig, mindenkinek van egy kis zuga amibe nyugodtan elvonulhat. Főleg én, mert a legfelső szobában van az irodám, ahova csakis nekem van kulcsom.

Lényegében csak ennyit akartam a házamról, ami most már teljes pompájában az enyém.

Gergő

Szóval ő lenne Lasch Gergely, aki úgy mond Bogolyfalva árvája. Valamelyik nap ismertem meg őt, az étteremben kávézva, próbáltam kipihenni a sok munkát. Beszélgetni kezdtünk, elmondta az életét. Szülei autóbalesetben hunytak el, a nagymamája rákban. Tőle kapta meg a vonat jegyet ami elhozta idáig. Éjszakára pedig a valami kísértetek járta házban akart menedéket keresni magának mikor megtalálta az első nevelő anyja, Loveday L. O. Alvar. Közben nevelő apja is került Benjamin L. Krise személyében, aki valamilyen módon rokon a Rellont vezető Flaviu professzorasszonnyal. Majd megszületett a fentebb említett két személy közös gyereke, Daniel. Az anya pedig a terhesség utáni depresszióban öngyilkos lett. Most pedig a kis boszorkányomnál él nagy vidáman, aztán majd ki tudja, talán éppen az én fiam lesz egyszer.